Horváth Árpád atyát kérdeztük a nem sajtónyilvános találkozóról.
A jezsuita rend előzetesen emlékeztetett, hogy a hagyományok szerint, amikor az első jezsuita pápa hivatalos látogatáson felkeres egy országot, minden alkalommal külön találkozik a helyi rendtársaival. „Az esemény, mint korábban más országokban is, magántalálkozó, melyen a pápa kötetlen, testvéri együttlét során ismerkedik meg rendtársaival, az adott provincia életével” – írták közleményükben. A találkozó nem sajtónyilvános, a pápa ott elhangzott beszédének összefoglalóját a szokások szerint a Vatikán munkatársai fogják közzétenni, várhatóan néhány héttel az esemény után.
De hogy mégis legyen valami képünk róla, hogyan zajlott a magyarországi látogatás leghosszabb, mintegy másfél órás megbeszélése, a találkozó után felhívtam Horváth Árpádot. A jezsuita atya elmondta, hogy a program szombat este 6-ra volt tervezve, ami – a hírek szerint hajnali 4-kor kelő – pápának már eleve nagyon a nap vége volt. Ráadásul előtte 11 ezer fiatallal volt randevúja, úgyhogy még kicsit csúszott is a találkozó, cserébe viszont nagyon fel volt dobva a fiatal lelkű egyházfő.
Árpád atyát megdöbbentette a 86 éves pápa memóriája: emlékezett az egyik fiatal tanúságtevő nevére (Tódor) egy órával korábbról, de arra is, hogy sok-sok évtizeddel ezelőtt ismert egy chilei jezsuitát, akit Juhásznak hívtak. Ez akkor jött szóba, amikor az elején rögtön a magyar jezsuiták doyenjével, a korábban Chilében szolgáló Csókay Károllyal kezdett csevegni. Ferenc pápa aztán meg is jegyezte, hogy milyen tisztelettel hallgatják a 96 éves Csókayt az amúgy zömében viszonylag fiatal rendtársai, pedig nem is tudnak spanyolul. Egyben ajánlotta nekik, hogy ha lehet, tegyenek szert egy idősebb mentorra (nem ezt a szót használta).
Előzetesen az volt a pápa kérése, hogy kérdezzenek tőle, és a megjelent 35 magyar jezsuita igyekezett olyasmiket kigondolni, amikre nem válaszolt már ötvenszer (mikor mond le stb.). Beszélgettek hitelességről, gyengédségről és közelségről, de ennél jobban már nem akart bele menni jezsuita beszélgetőtársam a beszélgetés tartalmába.
A jezsuiták több ajándékkal is készültek, de kiemelték a rendtartomány életéről külön Ferenc pápának készített képes kiadványt, benne lelkiségi, kulturális, társadalmi és szociális kezdeményezéseik bemutatásával. A Jezsuita Menekültszolgálat és az arlói romamissziójuk egy-egy kézzel készített albumba rendezte tevékenységének legfontosabb pillanatait, és az ajándékok között volt az Ignác – A lelkek lovagja című jezsuita musical felvétele is. Ennek egyik betétdala lett a pápalátogatás „himnusza”, amelyet többek között Nagy Bogi és Szandi énekelt fel.
Horváth Árpád amúgy tavaly májusban is találkozott a pápával a világszerte működő jezsuita újságok főszerkesztőinek szintén derűs hangulatú találkozóján, ahol a pápa rögtön magyarul köszöntette őt: Isten hozta! Aztán egy ponton megállt, megfogta a magyar szerzetes kezét, és megkérdezte a többieket: tudják-e, miért beszélnek a mennyországban magyarul? A már két éve is elsütött viccet Árpád atya sem ismerte, hát még a többiek, úgyhogy visszakérdeztek, hogy miért. „Hát mert egy örökkévalóságig tart megtanulni.”