Szél Bernadett két évig pereskedett, hogy nyilvánosságra hozhassa a Budapest–Belgrád vasút építésére felvett óriási hitelcsomag szerződését. Első fokon vesztett, másodfokon nyert, majd harmadfokon elvesztette a pert a külügyminisztériummal szemben. A külügy először kikérte magának, hogy csak a kínaiak kérésére titkosította volna a szerződést, de harmadfokon már az maradt az egyetlen érve, hogy a kínaiak véleményét muszáj figyelembe vennie.
2020 április 24-én Varga Mihály pénzügyminiszter egy Facebookon közzétett videón mutatta meg, ahogy aláírja a Budapest – Belgrád vasútvonal építési költségeit fedező hitelmegállapodást. Elmondta, hogy a pénz 85 százalékát egy kínai állami bank adja majd. Addigra már eldőlt, hogy a munkát Mészáros Lőrinc egyik érdekeltsége végezheti majd el, két kínai vállalattal közösen. A konzorcium a Kínai–Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. nevet kapta, fele-fele arányban tulajdonosok benne a kínaiak és a magyarok.
„Előnyös és biztonságos” – mondta a hitelről Varga, aki kiemelte, hogy fix kamatozású és előtörleszthető konstrukcióban állapodott meg a kínaiakkal. Árat akkor nem mondott, de addigra Mészáros Lőrincék egy tőzsdei hirdetményben megírták, hogy bő 2 milliárd dollár, akkori árfolyamon több mint 700 milliárd forint lesz az építkezés költsége. A beruházás célja, hogy görög kikötőkből gyorsabban érkezzenek meg a kínai áruk Európa belseje felé.
Az ellenzék kezdettől vitatta, hogy valaha megtérül-e ez a beruházás, de a kormányoldal azzal ütötte el a számolásra építő kritikát a parlamentben, hogy Széchenyi István sem azt nézte, hogy megéri-e a Lánchíd.
Megvárták a titkosítást lehetővé tevő törvényt
Szél Bernadett független parlamenti képviselő egy nappal Varga bejelentése után közérdekű adatigényléssel kikérte a hitelszerződést.
Ahogy telt az idő, a parlament elfogadta az építkezésről szóló törvényt. Ebbe belerakták, hogy ha az építkezéssel összefüggő szerződések nyilvánosságra kerülése Magyarország külpolitikai érdekeit veszélyezteti, akkor ezek az adatok 10 évre titkosíthatóak. A titkosítás elrendeléséről pedig a külügyminiszter dönthet, miután mérlegelte Magyarország „külpolitikai és külgazdasági érdekeit”, illetve „ennek során” „beszerezte” a Kínai Népköztársaság álláspontját is.
A törvény 2020 május 28-án lépett hatályba, azaz 33 nappal Szél adatkérése után. A Pénzügyminisztériumnak normális esetben 15 napon belül kellett volna reagálnia az képviselő kérésére, de a járvány miatt az állam akkoriban megengedte magának, hogy lassabban teljesítse az igényléseket. Így kényelmesen megvárhatták, hogy a titkosítás lehetőségét megengedő törvény megszülessen, még mielőtt válaszolni kényszerültek volna. Amint a törvény hatályba lépett, a pénzügy tájékoztatta Szél Bernadettet, hogy nem ők az illetékesek a szerződés kiadásában most már, hanem a külügyminiszter.
Szijjártó titkosított
Szél ekkor Szijjártó Péter külügyminisztertől kérte ki a hitelszerződést. Szijjártó úgy döntött, hogy nem adja ki a szerződést, és nem válaszolt a képviselőnek arra a kérdésére sem, hogy konkrétan milyen magyar külpolitikai érdeket veszélyeztetne, ha ezt megtenné. A szerződést 10 évre titkosította.
2020 szeptemberében Szél Bernadett beperelte a külügyminisztériumot. Azt kérte a bíróságtól, hogy vizsgálja meg, hogy van-e valós indoka a titkosításnak, valóban létezik-e olyan külpolitikai érdek, amely sérülne, ha kiderülne, hogyan vett az állam a nyakába egy ilyen jelentős adósságot.
Törvényszék: nem kell indokolni
2021 április 1-én a Fővárosi Törvényszék Szél keresetét elutasította, és kimondta, hogy a külügyminisztérium elégséges indokát adta a szerződés titkosításának, azzal, hogy „az adatigénylés teljesítésére a Minisztériumnak nincs lehetősége”.
A részletesebb tájékoztatás szembe ment volna a titkosítást lehetővé tevő törvénnyel, áll a bíróság határozatában.
A perben a külügy is azzal érvelt, hogy nem kötelessége részletesen indokolnia. A tárca jogászai ugyanakkor kiemelték, hogy egyáltalán nem a kínaiak kérése alapján döntött Szijjártó a titkosítás mellett. Sőt, ahogy a bírósági ítélet írja, a külügy „visszautasította és cáfolta, hogy (…) kizárólag a szerződő partner véleményét tartotta volna szem előtt”.
A külügy azt hangsúlyozta, hogy Magyarország külpolitikai és külgazdasági érdekeit mérlegelte, és ennek alapján – figyelemmel a Kína Népköztársaság Kormányának álláspontjára – nincs lehetősége a közérdekű adatigénylést teljesíteni. Ennek az érvelésnek később még jelentősége lesz.
A vasút építéséről szóló törvényben benne van, hogy a titkosítás elrendelése előtt a külügyminiszternek ki kell kérnie a kínaiak véleményét, de a döntést nem ez alapján kell meghoznia. Az elsőfokú perben ennek megfelelően érveltek Szijjártóék is.
Ítélőtábla: muszáj indokolni, a kínai óhaj nem elég
Szél Bernadett fellebbezett, és másodfokon megnyerte a pert. A Fővárosi Ítélőtábla 2021 október 7-én kötelezte a külügyet, hogy küldje el a képviselőnek a hitelszerződést.
Ebben a perben a bíróság felszólította a külügyet, hogy mutasson be bizonyítékokat, hogyan sértené a magyar külpolitikai érdekeket a szerződés kiadása. A külügy azonban egyetlen érvvel állt csak elő. Azzal, hogy a kínaiak nem szeretnék nyilvánosságra hozni a szerződést. A bíróság az ítéletében azonban jelezte, hogy ez nem elég, hiszen a törvény világosan kimondja, hogy a magyar, és nem a kínai érdekek alapján kell dönteni a titkosításról.
A bíróság megkapta a kínaiak véleményét a külügytől (ezt Szélnek és az ügyvédjének nem mutatták meg), de az ítéletből kiderül, hogy ez önmagában kevés a titkosításra, és „ezen felül (…) a részletes tényelőadásra és érvelésre kiterjedő alperesi előadás elmaradt”.
Ugyanakkor a külügy még ekkor sem állította azt, hogy csak a kínaiak miatt titkosítottak, csak nem volt hajlandó belemenni abba, hogy mi volt a magyar érdek a döntés mögött.
Sőt, a másodfokú perhez beadott ellenkérelmükben kifejezetten kikérték maguknak, hogy nekik csak a kínaiak véleménye számítana. Így fogalmaztak például: „Felperes egész keresetlevelében arra hivatkozik, hogy az alperes ‘kizárólag a szerződő partner véleményét tartja szem előtt’, melyet határozottan visszautasítunk és megcáfolni kívánunk. (…) [a külügy] elsődlegesen Magyarország érdekeit szem előtt tartva döntött a partner [azaz a kínaiak] álláspontját is figyelembe véve.”
A külügyminiszter azonban a másodfokú ítélet ellenére sem adta ki a hitelszerződést Szél Bernadettnek. Inkább a Kúriához fordult, felülvizsgálati kérelemmel, és ezzel a per harmadfokra ment.
Kúria: Mégis elég érv a kínai szándék megismétlése
Ekkor a külügy érvelése teljes fordulatot vett. Másodfokon még visszautasították és cáfolni kívánták, hogy csak a kínaiak álláspontját tartották szem előtt a titkosítás elrendelésekor. Ám ekkor már azzal indokolták a titkosítás szükségességét, hogy a kínaiak ezt kérték, és a magyar érdek ott jelenik meg, hogy nem akarja a külügy elveszteni a kínaiak bizalmát.
A Kúriának már ezt a szöveget küldték el: „Álláspontunk szerint Magyarország külpolitikai érdeke egyértelműen fellelhető abban, hogy amennyiben a kínai fél azt kéri, úgy Magyarország nem hozza nyilvánosságra a szerződést, az ellenkező eset nyilvánvalóan a felek közötti bizalomvesztéshez, továbbá az államok közötti kapcsolat megromlásához vezethet.”
Ezt az érvelést a Kúria elfogadta, és 2022 június 29-i ítéletében a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, míg az elsőfokút helybenhagyta.
Szél szerint ez abszurd
A volt képviselő (Szél a 2022-es választáson éppen a külügy államtitkárával, Menczer Tamással szemben maradt alul) ezzel elvesztette a közel két évig tartó pereskedést. Szél szerint a Kúria a döntésében nem vette figyelembe, hogy a törvény szerint a kínaiak véleményét csak kikérni kell, de a titkosításról szóló döntést nem az alapján kell a külügyminiszternek meghoznia, hiszen a törvény a partner véleményének bekérésére, és nem a vélemény figyelembe vételére kötelezi.
A Kúria azt sem fogadta el, hogy a Fővárosi Ítélőtábla szerint a titkosítás elrendelésekor ugyanúgy kellene eljárni, mint a döntéselőkészítő iratoknál, amelyek kiadását csak megfelelő indoklással lehet elutasítani. Szél szerint ezzel a Kúria azt állítja, hogy egy kínai – magyar szerződésben foglalt paragrafus erősebb az Alaptörvénynél és az információszabadságról szóló törvénynél, ami szerinte abszurd.
A külügy ugyanis eddigre előhozta a vasútépítésről szóló 2016-os magyar-kínai egyezményt, ami az egész beruházás első hivatalos dokumentuma, és amelynek egyik pontja kimondja, hogy „semmilyen, a jelen Egyezmény alapján végzett közös munka során keletkezett információ nem adható át harmadik félnek a két Fél Illetékes Szervének előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül”. Csakhogy Szél szerint ez a megállapodás nem írhat felül más hazai törvényeket, ráadásul a 2020-as, a beruházás konkrét megvalósításáról szóló törvény ennél jóval enyhébben fogalmaz, és a konkrét szerződés esetleges titkosítását kizárólag a külügyminiszter döntéséhez köti, kifejezetten a magyar külpolitikai érdekek alapján. A másodfokon eljáró Ítélőtábla bírái is így értelmezték a helyzetet.
Szél Bernadettnek végül 139 700 forintot kellett átutalnia külügynek, amit a Hadházy Ákos által szervezett Tisztességes és Igazságos Társadalomért Alapítvány segítségével, közösségi gyűjtésből fizetett ki.