Havonta jelentkező új sorozatunkban katonai szempontból foglaljuk össze, mi történik az ukrán fronton. Hídfőállások, bekerítések, önjáró lövegek és harci cselekmények a fronton településről-településre, ahogy egy katonai szakértő látja.
[[{„value”:”
2024 szeptemberének végén már 31 hónapja tart az eredetileg tíznaposra tervezett „különleges katonai művelet”, azaz Oroszország Ukrajna elleni teljeskörű inváziója. Hiába járunk lassan a 21. század negyedénél, mivel végső soron az ukrajnai mégis egy 19. századi stílusú területszerző és befolyási övezetekről szóló háború, érdemes először a fronthelyzettel foglalkozni.
Fronthelyzet
1.
Északról dél felé haladva, először a mostanában amúgy is a figyelem középpontjában lévő kurszki ukrán kiszögellésről kell szólni. Itt a frontvonal csak a kiszögellés nyugati szélén változott. A kiszögellés bal szárnyán védekező ukrán 103. Területvédelmi Dandárt az oroszok 10 km szélességben és 2 km mélységben szorították vissza. Erre a még meglévő „elit” egységeik javát, a 106. Gárda VDV (azaz légideszant) Hadosztályt (annak az 51. ezredét), illetve az át-alárendelt 5. Tengerészgyalogos Ezredet vetették be.
Ki kell emelni, hogy amint az oroszok sikeresen kiiktatták az ukránok drónos csapatait a térségben, meglepően gyorsan tudtak előre törni. Szeptember 11-én az oroszok harcászati szintű sikert arattak és úgy tűnt, veszélybe kerül az ukránok kurszki kiszögellése.
Azonban már másnap a támadó orosz erők jobb szárnyába és hátába indítottak az ukránok egy újabb támadást, amellyel az egész orosz művelet stabilitását veszélyeztették, mivel az orosz csapatok hátában lévő folyami átkelőhelyeket fenyegették. Ez az ukrán támadás végül nem vágta el a támadó orosz kötelékeket a hátországtól, de arra bőven elegendő volt, hogy ismét visszavegyék a helyi kezdeményezést és az orosz fenyegetést elhárítsák.
2.
„}]]