Egyre nagyobb vállalásokat tesz a magyar kormány, csakhogy hozzáférhessen az EU-s pénzekhez. Két héten belül meg kellene győznie az Európai Bizottságot, hogy ne akarjon pénzt elvonni az EU-s támogatásokból, és aztán két hónapon belül a helyreállítási tervet is el kellene fogadtatnia. Az Európai Bizottság tíz év jogállamisági vitája után először van olyan helyzetben, hogy érdemi változtatásokat kényszerítsen ki a magyar kormánytól. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a Bizottság nem engedi ki a magyar kormányt a pénzmegvonás fenyegetése alól, de ad még időt a megígért reformok bevezetésére.
Bóka János államtitkár már egy hete Brüsszelben tárgyalt, amikor szerdán csatlakozott hozzá Varga Judit igazságügyi miniszter, hogy tovább egyeztessen a feltételességi mechanizmusról az Európai Bizottság embereivel. Közben Ágostházy Szabolcs államtitkár is folyamatos ingázással töltötte az elmúlt heteket a magyar és a belga főváros között, hogy az új magyar helyreállítási terv (RRP) utolsó részleteit is tisztázza a bizottságiakkal. A tárgyalásokat követő forrásunk szerint „a magyar kormány tisztviselőinek ki lett adva, hogy szerezzék meg az újjáépítési alapban lévő pénzt”.
Mechanizmus, terv, pénz
Az újjáépítési alap (RRF) az EU történetének legnagyobb gazdaságélénkítő csomagja, sokezer milliárd forint járna belőle Magyarországnak is. A csomagból tavaly nyáron kezdték el kiosztani a pénzt a tagállamoknak, de Magyarországnak még jóváhagyott terve sincs az elköltésére, márpedig elfogadott terv nélkül az első részleteket sem lehet folyósítani.
Tavaly májusban ugyan leadott a kormány egy tervet, de az nem felelt meg a Bizottságnak, mert az abban foglaltak szerint alig költöttek volna olyan problémák megoldására, amelyek feltételei a pénz elköltésének. Többek között a korrupció elleni küzdelem tartozik ide. Ezért a kormány mostanra új tervet készített, információink szerint az utolsó egyeztetések folynak róla Brüsszelben.
Az idő igencsak sürget, mert még ebben az évben a Bizottságnak, és utána a Tanácsnak is el kellene fogadnia a tervet, különben a pénz igen jelentős része örökre elveszik. Ha november derekára a Bizottság nem hagyja jóvá a magyar tervet, akkor a Tanácsnak már nem lesz ideje dönteni róla.
Ám hiába lett kész az új magyar terv, van egy nagy akadály még a jóváhagyatása előtt: a feltételességi mechanizmus.
Ez az a jogállamisági problémákat büntető új eszköz, amit az EU-ban idén vetettek be először, eddig kizárólag Magyarország ellen. Rögtön az áprilisi 3-i választás másnapján jelentette be Ursula von der Leyen bizottsági elnök, hogy a mechanizmust elindították. Az eljárásban pénzt lehet elvonni egy tagállamtól, ha Bizottság, és utána a tagállamok többsége is úgy látja, hogy a helyi kormány annyira megrendítette a demokráciát, hogy emiatt rossz kezekbe kerülhetnek az EU-s támogatások. Ebben az esetben fűnyíróelv-szerűen minden EU-s pénzből elvesznek, az agrártámogatásoktól az RRF-ig.
A mechanizmus eddig arról szólt, hogy a Bizottság és a magyar kormány leveleztek egymással, és a magyar kormány törvénymódosításokat és új testületek felállítását ígérte, hogy a Bizottság ne lépjen tovább, és ne kérje a Tanácstól a pénzelvonás élesítését. Ez az egyeztetési időszak hamarosan lejár, legkésőbb szeptember 22-ig a Bizottságnak el kell döntenie, hogy ejti a magyar kormány elleni vádakat, vagy pedig továbbküldi a problémát a Tanácsnak, azaz a tagállamoknak, hogy szavazzanak a pénzmegvonásról.
A magyar helyreállítási tervről és a mechanizmusról szóló egyeztetések hivatalosan két szálon futnak, és a kettőnek jogilag nincs köze egymáshoz. A Bizottságnál is más főigazgatóságok az illetékesek, ahogy Budapesten is más miniszterek vezetik a tárgyalásokat. A helyreállítási terv Navracsics Tiborhoz, a mechanizmus pedig Varga Judithoz tartozik.
Csakhogy a valóságban a két ügy nagyon is összefügg. Egyrészt azért, mert a mechanizmust elindító problémák részben ugyanazok, mint amelyeket a magyar helyreállítási tervben is meg kellene oldani, ahhoz, hogy azt végre jóváhagyják – a korrupció elleni küzdelem megerősítése; a közbeszerzési rendszer javítása tartoznak ide elsősorban.
Másrészt politikailag nehezen volna kivitelezhető, hogy szeptember végén azt mondja a Bizottság, hogy Magyarországtól el kell venni egy csomó pénzt, mert nincs jogállam, majd néhány héttel később azt mondja, hogy Magyarországnak oda lehet adni egy csomó pénzt az RRF-ből, és mindkét ügyben szavazzon a Tanács decemberben, az ellentmondó iránymutatásuk szerint.
Úgyhogy most mindkét oldal a feltételességi mechanizmus megoldásán dolgozik, hogy megnyíljon a lehetőség a helyreállítási terv kezelése előtt.
Nagy magyar ígéretek
A feladat nem egyszerű. Ahhoz, hogy a Bizottság elengedje a Magyarország elleni mechanizmust, azt kellene bizonyítania az Orbán-kormánynak a következő két héten belül, hogy Magyarország jogállam lett, ahol erélyesen fellépnek a korrupcióval szemben. Ennek bizonyítására a magyar kormány hétfőn hozott egy határozatot, ami alapján létre kell jönnie egy új hatóságnak, amely
független, tehát nem a kormány irányítja hozzáférhet az EU-s pénzek elköltésével kapcsolatos iratokhoz ha csalást, összeférhetetlenséget, korrupciót vagy bármilyen jogsértést tapasztal, akkor beavatkozhat, kimondva, hogy az illetékes hatóságok nem tették meg a szükséges lépéseket.
Ez elég kemény vállalás, legalábbis első ránézésre. Arra utal, hogy létrejöhet egy olyan hatóság, amelyik felülbírálhatja az EU-s pénzek elosztását intéző hatóságokat, helyettesítheti a közbeszerzési döntőbizottságot, vagy akár ügyészségi nyomozásokat is felülbírálhat.
Ez már majdnem úgy néz ki, mint valami korrupció-ellenes rendkívüli ügyészség.
Olyasminek is az alapja lehet, mint amilyet Laura Codruta Kövesi vezetett Romániában, mielőtt az Európai Ügyészség vezetőjének választották. Persze lehet, hogy annál sokkal gyengébb szervezet lenne, ezt nem láthatjuk, amíg a konkrét törvénytervezet el nem készül az új hivatal felállításáról – ennek határideje szeptember 30, és november 21-re már el is kellene fogadnia a parlamentnek a törvényt. Ez körülbelül az utolsó nap egyébként, ameddig a Bizottság még elfogadhatja a magyar újjáépítési tervet ahhoz, hogy a pénz 70 százaléka ne vesszen el.
A nagyszabású vállalást a magyar kormány egyértelműen a mechanizmus leállításáért kezdeményezte, ez benne van a határozat szövegében is, ami konkrétan azzal kezdődik, hogy „A Kormány az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló (…) rendelet alapján Magyarországgal szemben megindított eljárás keretében hozott korrekciós intézkedésként egyetért egy olyan független hatóság létrehozásával (…)”.
A vállalás rímel arra a nyáron benyújtott törvényre, ami életre hívja az „Eljárás közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmény esetén” nevű mechanizmust. Ennek lényege, hogy korrupciós ügyekben bíróságon is lehet majd nyomozást kezdeményezni, akkor is, ha a feljelentő közvetlenül nem érintett, nem sértett, csak a társadalomnak okozott kárt általában sérelmezi. Ezzel az ügyészség megkerülésével is lehet korrupciós gyanú esetén fellépni. Annak a törvénynek már a címe is arról szól, hogy az Európai Bizottság meggyőzésére készült, hiszen „Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény módosításáról” nevet viseli. Ezzel az eljárásrenddel szintén az ügyészségre raknának pórázt.
Formálisan ezek érdemi, a magyar jogrendszert komolyan átalakító intézkedések, és legalább az EU-s pénzeket érintő korrupció elleni fellépést képesek lehetnek segíteni. Az ördög azonban a részletekben rejlik. Több ellenzéki politikus illetve civil szervezet is jelezte például, hogy a nyáron kitalált mechanizmus szabályrendszere nem elég erős, és a névleg jól kinéző lehetőséggel nehéz lesz a gyakorlatban élni. A hétfőn ígért új hatóságról pedig szinte még semmit sem tudni, nem világos, hogy kik és hogyan intézkedhetnének általa.
A Bizottságnak tehát részint biankó ígéretek alapján kellene mérlegelnie a feltételességi mechanizmus elvetését vagy továbbvitelét, miközben az Európai Parlament egyre nagyobb nyomást gyakorol rá, hogy ne engedje el a magyar kormány elleni eljárást.
A jövő héten szavaz ugyanis a Parlament arról a jelentésről, ami a magyar jogállamiság helyzetéről szól, és az van benne, hogy a Sargentini-jelentés (2018) óta a helyzet csak rosszabbodott. 14-én minden jel szerint megszavazzák majd a képviselők az újabb jelentést, ami felszólítja a Bizottságot, hogy ne hagyja jóvá a magyar helyreállítási tervet, és lépjen fel minden lehetséges módon a magyar kormány autokrata törekvéseivel szemben.
Ez a határozat ugyan nem kötelezi formálisan semmire sem a Bizottságot, de a parlamenti képviselők már jelezték, hogy ha a lengyel és a magyar kormány túl könnyen kapna EU-s pénzeket, akkor készek megbuktatni az Európai Bizottság elnökét egy bizalmatlansági indítvánnyal. A jelentés szövege Magyarországot „választási autokrácia hibrid rezsimjének” nevezi, ami nagyon erős bélyeg, azt állítja, hogy az Orbán-rendszer nem demokrácia. Egy ilyen jelentés elfogadása után nem lenne könnyű a Bizottságnak leállítania a mechanizmust.
Időhúzó megoldás
Egyik oldalról tehát ott vannak a látványosan kinéző magyar vállalások, ígéretek, amelyek már a Magyar Közlönyben is megjelentek, a másik oldalról pedig a Parlament és több tagállam kormányának politikai nyomása. És az a különleges lehetőség, hogy a tíz éve tartó jogállamisági vitában először van a Bizottság kezében egy nagyon komoly eszköz, hogy érdemben befolyásolni tudja a magyar kormányt. A mechanizmussal és a helyreállítási alap visszatartásával ugyanis először nyílik módja a Bizottságnak, hogy a jogállamisági problémákra hivatkozva érdemi pénzek elvonásával fenyegethesse a magyar kormányt, ráadásul éppen egy olyan időszakban, amikor óriási szüksége lenne Magyarországnak a pénzre.
A tárgyalásokat követő négy, egymástól független szakértő egyaránt arra számít, hogy valami köztes megoldás körvonalazódik, mondták a 444-nek. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság nem engedi el a mechanizmust, hanem továbbviszi szankciós szintre, továbbítva a Tanácsnak a magyar ügyet, ám ahelyett, hogy kifejezetten pénzelvonást javasolna, a tárgyalások nyomon követését kéri a tagállamoktól. Azaz azt üzeni, hogy vannak biztató fejlemények, és a ha a magyar fél megfelelően viszi tovább az új intézmények felállítását, az új törvények megalkotását, akkor lehet, hogy nem kell büntetni.
Ezzel megnyílna a lehetőség a magyar helyreállítási terv elfogadása előtt is, ami mellé szintén rakhatnak egy halogató kiegészítést. Utóbbi azt jelentené, hogy a pénzt addig nem lehet utalni, amíg a tervben lévő magyar vállalások nem teljesülnek. A pénz papíron meglenne így, de a valóságban további vizsgálatoktól függene a kifizetése.
Hasonló történt nyár elején a lengyelekkel, amikor az ottani tervet ugyan elfogadta a Bizottság, de a kifizetéseket feltételekhez kötötte. Ebből aztán nyár végére nagy vita lett, mert a Bizottság szerint a feltételek nem teljesültek, míg a lengyel kormány szerint mindent elvégeztek, amit ígértek. Pénz a lengyeleknek még nem ment.